E-autó-kisokos: melyik töltő mit tud?

A legpraktikusabb töltési opció az otthoni töltés, hiszen amíg autónk a garázsban vagy a kocsibeállóban áll, egyúttal fel is tudjuk tölteni. Ezt legegyszerűbben az autóhoz járó, többnyire 10 A teljesítményű gyári töltővel tehetjük meg, amelynek az egyik végén egy Type2-es csatlakozó, a másikon pedig egy klasszikus, 230 V-os konnektorba való villásdugó van. Ezek a lassú töltők egy vagy három fázisról, fázisonként 10-16 amperrel (átlag 3 kW-os teljesítménnyel) töltik a jármű akkumulátorát, amely így lemerült állapotból 20-24 óra alatt éri el a teljes töltöttséget. Egyrészt éjszaka erre van idő, másrészt a legtöbb autós nem teljesen lemerült akkumulátorral ér haza, tehát a tényleges töltési folyamat ennél rendszerint gyorsabb. Ezt az úgynevezett vésztöltőt érdemes mindig magunknál tartani az autóban, hogy szükség esetén bárhol tudjuk tölteni az akkumulátort, ahol van konnektor.

Mielőtt ezt a töltési módot választjuk otthonunkban, egy villanyszerelővel érdemes megnézetni a konnektort, hogy hosszú távon is bírja-e a terhelést, illetve mindenképpen vegyük figyelembe, hogy ha nem elég hosszú a kábel, a hagyományos hosszabbítót nem használhatjuk, az ugyanis tartós használat esetén akár ki is gyulladhat.

Az otthoni töltés biztonságosabb és időkímélőbb lehet, ha fali töltőt szereltetünk fel, amelynek a töltőkábele fixen felszerelt és bekötött is lehet, így csak a csatlakozót kell az autóba dugni. Ez a megoldás kétszer-háromszor gyorsabb töltést biztosít, mint konnektoron keresztül, és fázisszámtól függően akár 7,4-22 kW teljesítményre is képes, de fontos figyelni arra, hogy a gépjármű milyen felvételi képességgel rendelkezik. A wallbox kiválasztását megelőzően érdemes szakemberrel konzultálni az elektromos rendszer terhelhetőségéről, és szükség esetén bővíteni azt.

Egyre több cég telepít elektromos töltőállomásokat a villanyautót használó munkatársak vagy látogatóik számára, hogy ezzel is támogassa az elektromos flottára való átállást. Akárcsak otthon, a munkahelyen is hosszabb ideig parkolnak az autók a nap folyamán, melyeket jellemzően az otthonokban felszerelt fali töltőkhöz hasonló eszközzel és sebességgel lehet tölteni. A szervezet által biztosított lehetőségektől függően a töltés elindítható egyszerűen csatlakoztatással vagy RFID kártyával, esetleg egy okostelefonra telepített alkalmazás használatával. Előfordulhat, hogy a munkahelyeken nagyobb teljesítményű, egyenáramú (DC) töltőket is felszerelnek, melyek jellemzően akár 50-75 kW-os töltésre is képesek, ám ezek rendszerint az alapflotta-járműveket szolgálják ki.

A célállomástöltőknek is hívott berendezésekkel többnyire üzletek, bevásárlóközpontok, szállodák parkolóiban találkozunk. Ezek többsége 11 vagy 22 kW-os, váltóáramú (AC) töltőállomás, ahol általában nincs kábel, csak csatlakozóaljzat, ezért saját töltőkábel kell hozzá, amit a töltés megkezdésekor fontos reteszelni az autó oldalán. Amíg ugyanis a kábel az autóhoz van csatlakoztatva, addig a töltőből nem húzható ki, az autóról való lecsatlakozás után azonban szabadon eltávolítható.

Ezek a készülékek kapacitásban tulajdonképpen megegyeznek a fali töltők erőteljesebb változataival: fázisonként 10-16 A áram átvitelére képesek, és főként Type2-es csatlakozóval vannak ellátva. A gyorstöltőknél az akkumulátor feltöltésének sebessége elsősorban a jármű fedélzeti töltőjének teljesítményétől függ, hiába tud ugyanis a töltőoszlop három fázison áramot biztosítani, ha a jármű például csak egy fázison tudja azt felvenni. A töltésért a legtöbb helyen már fizetni kell, amelyet általában a szolgáltató applikációjával tudunk elindítani.

Az 50 kW-nál nagyobb teljesítményű töltőket nevezzük villámtöltőknek, amelyek jellemzően egyenáramúak (DC). Feladatuk, hogy a lehető legrövidebb idő alatt minél több áram felvételét tegyék lehetővé, ezzel segítve az úton lévők gyors továbbhaladását, ezért főként autópályákon, illetve benzinkutaknál találhatók. Fél óra alatt akár 80 százalékos töltöttséget érhetünk el használatukkal, ami azonban intenzíven igénybe veszi az akkumulátort, ezért csak ritkán érdemes élni vele. Az utolsó 15-20 százalék töltése az akkumulátor kímélése érdekében rendkívül lassú, ezért célszerű megfontolni, hogy mindenképpen szükség van-e teljes töltöttségre, figyelembe véve, hogy az akkumulátor minél hosszabb élettartama érdekében egyébként is javasolt a töltöttségi szintet 10 és 90 százalék között tartani. Lítium-vasfoszfát (LFP) akkumulátor esetében ugyanakkor megengedett és javasolt is a 100 százalékra történő töltés.

Ezek a töltők minden esetben tartalmazzák a töltőkábelt, és Európában többnyire két fajtájukkal találkozunk. A CHAdeMO rendszerűek javarészt a régebbi japán és dél-koreai autómodellekkel kompatibilisek, míg a CCS csatlakozót használja szinte az összes többi típus. A Tesla modellek töltéséhez léteznek külön 120-250kW teljesítményű Supercharger oszlopok. Magyarországon a villámtöltőkön a hatályos magyar szabályok szerint kötelező a CCS csatlakozó, de a töltők többsége CHAdeMO csatlakozóval is rendelkezik, a tripla szabványú berendezéseken pedig ezek mellett egy váltóáramú töltésre szolgáló Type2-es csatlakozó is található. A két egyenáramú csatlakozó egyszerre nem használható, de az AC csatlakozó és a DC csatlakozók egyike együttesen igénybe vehető.

A villámtöltőknél különösen fontos a töltési etikett betartása, miszerint csakis a töltés időtartamára vegyük igénybe az oszlopot, hiszen másnak is szüksége lehet rá, illetve ne hagyjuk hosszabb időre magára az autót, és semmiképp ne parkoljunk töltésre kijelölt helyen, ha nem használjuk a töltési szolgáltatást. Figyeljünk továbbá arra, hogy egyes DC töltők esetében percalapú díjazás van érvényben, amely a 100 százalékos töltöttség elérését követően sem áll le.